ÁLLÁSPONT A vállalkozói „tartozási lánc” mérsékléséről és az építőipar kifehérítéséről

 




1. HELYZETKÉP
Az építésgazdaságban - bár szokásos körbetartozásról beszélni - a jelenség a hazai építőanyagipar vonatkozásában leginkább tartozási láncnak jellemezhető, melynek az építőanyagiparban tevékenykedő gyártók és forgalmazók az utolsó láncszemei, és így döntően őket terheli ezen jelenség minden hátránya. A hazai építőanyagipari gyártók és forgalmazók, mint e lánc utolsó szereplői átlagosan nettó bevételük 1-2 %-át kénytelenek évente hosszú távon „hitelezni” megrendelőik felé jobbik esetben, rosszabb esetben mint behajthatatlan kintlévőséget leírni. Ez ma már mint kár, éves szinten több milliárd forintot jelenthet.
Az építőanyagipari termékek piacán a fizetési morál a vevők, megrendelők oldaláról drámaian megromlott. A vevők, megrendelők gyakorta a kiszállítást és a számla esedékességét 60 - 90 nappal követően fizetnek kamat nélkül, avagy a fizetési kötelezettségüknek részben, vagy egészben nem tesznek eleget; így gyakorlatilag az építőanyagipari cégek finanszírozzák, hitelezik az esetlegesen nagyobb tőkeerejű beruházó vagy építő cégeket. Ennek lényegében két alapvető oka lehet, egyrészt a megrendelő reális pénzügyi fedezet nélkül kezdi a kivitelezést, bízva abban, hogy utóbb megfelelő forráshoz jut; avagy van pénzügyi fedezete, de ez a teljes projekt finanszírozásához messze elégtelen.
A nem-fizetők a legváltozatosabb eszközökkel próbálja kiadásukat csökkenteni. Építőanyag szállítókkal szemben az ún. szavatossági visszatartást alkalmazzák, holott a szállítóknak a megfelelő mennyiségű és minőségű anyag leszállításán kívül egyéb kötelezettségük nincs. Sőt a műszaki átadás-átvételig további ismeretlen értelmű visszatartásokat eszközölnek. Gyakori ma már az építőanyagokat közvetlenül felhasználó vállalkozókkal – pl. beton esetén padlóépítőkkel – szemben a teljesítésigazolás kiadásának indok nélküli megtagadása, amely esetben a számla kibocsátása eleve lehetetlen. Így ezen viszonylag kis tőkeerejű alvállalkozók az építőanyag szállítókat nem tudják kifizetni.
Az építési piacon a 90-es évek végén megjelent és aktivizálódott a „szürke” szektor, akik szervezettségükben és leleményességükben felülmúlják az építőanyag-gyártókat, forgalmazókat. Kedvenc módszerük az, hogy az építési piacon már múlttal rendelkező cég tulajdonjogát megszerzik, avagy projektcéget alapítanak 3 millió Ft törzstőkével, az építtetőtől az előleget felveszik, az építőanyagot megrendelik, majd annak kifizetése nélkül „távoznak” és a magára hagyott céggel szemben meginduló felszámolási eljárás során a hitelezők követeléseikhez már nem jutnak hozzá.
A hazai építőanyag-piacot a dinamikus verseny jellemzi, ahol jelenleg a kínálati oldal, a gyártókapacitás, a jelentős import a keresletet lefedi, sőt meghaladja. Ezen versenyben a hazai építőanyagipari vállalkozások a piaconmaradás érdekében kénytelenek jelentős kockázatot vállalni a fizetési feltételek tekintetében, tudva azt, hogy amennyiben a fizetési feltételeken szigorítanak, vagy valós biztosítéki konstrukciókat kívánnak a partnerükkel elfogadtatni, a versenytársak közül akad valaki, aki hajlandó megkockáztatni az ügylet megkötését a várt volumen növekedés reményében. Ezen helyzet egy sajátos negatív spirált eredményez, minél kisebb az adott vállalkozás garanciája a szállítói - vállalkozási díjra, az eladási mennyiség annál jobban növekszik, ugyanakkor a behajthatatlan kintlévőségei is növekedni fognak, amelyet ismét csak a mennyiség növelésével igyekszik ellentételezni és még inkább eltekint az alapvető garanciális biztosítékoktól, és így tovább.
2. JAVASLATOK
Tulajdonjog-fenntartás
Javasolható a Polgári Törvénykönyvnek a tulajdonjog fenntartásával történő eladás konstrukciójának módosítása, mivel jelenleg ezen jogintézmény csak ingatlanértékesítésnél működik, az építőanyag eladásnál, amely összeolvad, beépül, új minőségben jelentkezik, az építményben már nem. A jelenleg érvényes Ptk. és Btk. jogszabályok a tulajdonjog fenntartás tekintetében nem a hitelező, gyártó vagy kereskedő érdekeit szolgálja, figyelemmel a teljesítések gyakorlatára is. Tulajdonjog fenntartás nem megfelelő szabályozása a KKV szektor jelentős tönkremeneteléhez vezethet.
Szigorúbb, a beszállítókat védő, engedélyezési eljárások
A beruházási érték függvényében a beruházónak az építési engedélyhez visszavonhatatlan fedezetigazolást kelljen felmutatnia, továbbá csak az a beruházó kaphasson a megépült létesítményre használatbavételi engedélyt, aki alvállalkozóit és szállítóit kifizette.
Jelzálogjog bejegyzését az építési vállalkozó kezdeményezhesse
A Ptk. jelenlegi zálogjogi rendelkezései nem nyújtanak biztosítékot az építési vállalkozóknak arra, hogy a ki nem fizetett vállalkozói díj erejéig zálogjogukat ténylegesen gyakorolhassák. A Ptk. 397.§.(2) zálogjogot biztosit ugyan a vállalkozónak a megrendelő bizonyos vagyontárgyain, azonban a zálogjogra vonatkozó törvényi szabályozás szerint a megrendelő kifogása esetén abban az esetben is bírósági utat kell a vállalkozónak igénybe vennie ahhoz, hogy jogosan érvényesítse zálogjogát a megrendelő vagyontárgyain. A jelzálogjog alapján a vállalkozási szerződés összegéig - ideértve az ezen összegből eredő díjfizetési igény érvényesítésével kapcsolatos költségeit, valamint a késedelmes díjfizetés következtében jogosan felmerülő késedelmi kamatigényt - kérhetné a jelzálog bejegyzését a vállalkozó.
Nyilvános, közvetlenül elérhető adóslista
A hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény 130/A. § (1) bekezdése szerint: „A központi hitelinformációs rendszer (a továbbiakban: KHR) olyan zárt rendszerű adatbázis, amelynek célja a hitelképesség differenciáltabb megítélésének és ezáltal a hitelezésnek szélesebb körű lehetővé tétele, valamint a referenciaadat-szolgáltatók biztonságosabb működése érdekében a hitelezési kockázat csökkentésének elősegítése.” Sajnálatos módon a Hpt. kizárólag a törvény hatálya alá tartozó pénzügyi intézmények szigorúan meghatározott ügyletei folytán keletkezett, szigorúan meghatározott mértékű követelés esetén teszi lehetővé az adós egyes adatai, valamint a követeléshez kapcsolódó bizonyos adatok nyilvánosságra hozatalát. Álláspontunk szerint egy ilyen „adóslista” nem kizárólag ebben a szektorban lenne szükséges a hitelezők védelme érdekében. Meggyőződésünk, hogy, annak érdekében, hogy az adós által későbbiekben kötendő üzletek hitelezői informálva legyenek az adós kintlévőségéről (és így gazdasági teljesítőképességéről is), szükséges lenne minden jogerős bírósági határozattal megállapított követelések fizetési határidejének lejártát követően esetében lehetőséget biztosítani a követelés hitelezője számára, hogy az ügylettel kapcsolatos adatokat nyilvános adóslistán tegye közzé. Az adóslistát a szakmai szervezetek és/vagy az állam vezetné. Általános érvénnyel, amely az egyéni vállalkozókat is magában foglalja és nemcsak a jogi személyiségű vállalkozásokra érvényes.
ÁFA levonás csak kiegyenlített számla után
A számla kibocsátót akkor is fizetési kötelezettség terheli, ha nem történt meg a kiegyenlítés, ugyanakkor a számla befogadója már akkor is figyelembe veheti az ÁFA tartalmat, ha még nem fizette ki. Ennek az aránytalanságnak a megszüntetésére javasoljuk, hogy a számla befogadója ne vehesse figyelembe az ÁFA tartalmat, ne kompenzálhassa, addig, amíg ki nem egyenlítette azt. Javasoljuk az ÁFA törvény módosítását abban a tekintetben, hogy a számlát befogadó szervezet csak abban a hónapban vehesse figyelembe és kompenzálhassa a számla ÁFA tartalmát amikor azt kiegyenlítette.
Önkéntes védjeggyel a szürke építésgazdaság ellen
Az ÖTM, az APEH, és az építőanyagipar szakmai szervezetei által kidolgozott Kiváló Építési Termék védjegy együttesen igazolja az európai, vagy nemzeti szabványnak megfelelésen túl a gyártó által vállalt többlet minőségi mutatókat és a vevő érdekében teljesített szolgáltatásokat. A tartozási lánc kialakulásában jelentősége van a nem megfelelő minőségű anyagok szakszerűtlen beépítésének, gyakran kontár vállalkozók által. Az ár –mindenáron és feltételek nélküli leszorítása az Ajánlatkérők és az Ajánlattevők által valótlan és eleve hibás műszaki tartalmat sejtetnek, ahol a garanciális és jótállási kötelezettségek érvényesítése a gyakorlatban nem valósulhat meg. (az ellenszolgáltatáson kívül például: a minőség, műszaki érték, minősítettség, minőségjel, védjegy által tanúsított tulajdonságok, esztétikai és funkcionális tulajdonságok, környezetvédelmi tulajdonságok, működési költségek, gazdaságosság-költséghatékonyság, vevőszolgálat és műszaki segítségnyújtás, pótalkatrészek biztosítása, készletbiztonság, a teljesítés időpontja, időszaka)
Gyors és nyilvános felszámolási eljárásokat!
A Csődtörvény és a Polgári Perrendtartásról szóló törvények megfelelő módosításával gondoskodni kellene arról, hogy a fizetésképtelen felszámolási helyzetben lévő cégek felszámolása minél hamarabb induljon meg, legyen mindenki előtt publikus és így elkerülhető egy olyan helyzet, hogy egy cég, amely ellen több felszámolási kérelem van beadva, továbbra is gyűjtse az adósságokat. A követelés érvényesítés során a peres, illetve peren kívüli eljárások elhúzódásait is határozott intézkedésekkel kell meggátolni.


Összeállította:

Budapest, 2007. augusztus 12.    Dr. Pálvölgyi Tamás
Ügyvezető