Új elnök és elnökség vezeti a Magyar Építőanyagipari Szövetséget (MÉASZ)

Az építőanyag-ipar valaha volt legsúlyosabb válsága elleni küzdelemmel kezdi munkáját a Magyar Építőanyagipari Szövetség új elnöksége. A magyar építőanyag-ipar legjelentősebb vállalkozásait és érdekvédelmi szervezeteit összefogó szövetség – tisztújítása után – a hazai építőipar védelmére hívja a kormányzatot. Ha a jelenlegi állapot tartósan megmarad, a jelenlegi lakásállománynak még 400 évet kell kibírnia.

Új elnökséget és új elnököt választott a Magyar Építőanyagipari Szövetség 2013 májusában. A magyar építőanyag-ipar anyagfajtánként szerveződött szakszövetségeit az 1990-es évek közepe óta összefogó szervezet az Ytong falazóelemek gyártójának ügyvezetőjét, Vidor Győzőt bízta meg a vezetéssel. A MÉASZ új elnöksége feladatául az építőanyag-ipar valaha volt legsúlyosabb válsága elleni küzdelmet kapta a Szövetség tagjaitól.

A magyar építőipar drámai helyzetét mi sem jellemzi jobban, mint az új lakásépítési engedélyek száma. Az iparág termelési indexe hiába mutat javulást, a kedvező adatok a mélyépítési és infrastruktúra-építési tevékenységből származnak, miközben a jelentős építőanyag- és élőmunka-igényű magasépítési ágazat továbbra is egyre mélyebbre csúszik. Az első negyedévben 1.383 új lakás építésére kaptak a beruházók engedélyt, ez a szám 2007 azonos időszakában 10.416 volt, hat év alatt tehát 86,7%-kal csökkent a lakásépítési kedv! A lakásfelújítások volumene sem képes pótolni az iparágból hiányzó új építést, hiszen a lakásállomány jelentős részét kitevő családi házak tulajdonosainak semmilyen állami támogatás nem áll rendelkezésére.

Hasonlóan ijesztő a helyzet, ha a fennálló lakásállományhoz viszonyítjuk a megépülő lakások számát. 2012-ben 10.560 lakás kapott használatbavételi engedélyt, amit ha összevetünk a – kb. 4,2 milliós – magyar lakásállománnyal, könnyen kiszámolható, hogy a jelenlegi pótlási ütemben minden magyar lakás várhatóan 400 évnyi használat után fog lecserélődni.

Jó hír a 70-es években épült lakótelepi lakások tulajdonosainak: nekik és utódaiknak már csak 360 évig kell várniuk, hogy új építésű, modern lakásba költözhessenek! A 2013 első negyedévi használatbavételi adatok pedig az előző évhez képest további feleződést mutatnak.

A magasépítés hanyatlásának ezen tendenciája kiemelten sújtja az építőipari munkavállalókat, akik jellemzően külföldön próbálnak megélhetést keresni. Eközben az építőanyag-ipar magyarországi termelőegységei gyárbezárásokkal, kapacitáscsökkentéssel, elbocsátásokkal próbálják meg elkerülni a végelszámolást. A Magyar Téglás Szövetség adatai szerint a működő téglagyárak száma a 2008-as 41-ről 2012-re 17 darabra csökkent, de ezek sem termelnek már évi 11 hónapon át, jó esetben is csak 6-7 hónapon keresztül tudják kapacitásaikat kihasználni.

A jelenlegi helyzetből történő kilábaláshoz a magyar építőanyag-ipar a következő témákkal kapcsolatban sürgős kormányzati cselekedeteket vár el:

• 1. Lánctartozások: A lánctartozások kezelését segítő előremutató törvényi szabályozásokon túl mutasson az állam jó példát: az állami beruházások kerüljenek mindig határidőre kifizetésre!
   

• 2. Lakásépítés: A szektor megélénkülése elengedhetetlen állami segítség nélkül. Azonban a különböző módon ide átcsoportosítandó pénzeszközök (szocpol, támogatott hitelkonstrukciók, ÁFA- visszatérítés, EU-s alapokból megvalósítható energetikai teljesítményhez kötődő támogatások, stb.) gyorsan megtérülnek az állami támogatás ellentételezéseként elvárandó kötelező számla-bemutatásból keletkező adóbevétel-növekményből. A magasépítésben jelenleg nagyon magas a feketegazdaság aránya. A gyakran hangoztatott érv, ami az üresen álló lakások magas számával indokolja az újlakás-építés szükségtelenségét, hamis: a KSH népszámlálási adataiból kiderül, hogy az üres ingatlanok nem beköltözhető lakások, hanem komfort nélküli vagy üzleti hasznosítású (iroda, albérlet, szolgáltatások) helyiségek.
   

• 3. Bérlakásépítés: A modern gazdaság elképzelhetetlen a belső munkaerő-mobilitást lehetővé tevő nagyszámú, modern bérlakás nélkül. Ehhez egyrészt létre kellene hozni a bérlakás-szektor elindulásához szükséges törvényi kereteket, másrészt beemelni a lakhatási támogatást a cafeteria-jellegű bérkiegészítő juttatások közé.
   

• 4. Energetikai felújítások: Nem lehet tovább várni a magyar családiház-állomány energetikai felújításának támogatásával. A magyar lakásállomány zöme energetikailag pazarló, a második világháború óta épült családi házakból áll. Az igazi rezsicsökkenést (akár a feleződésnél is jelentősebb megtakarítást) olyan komplex programokkal lehetne elérni, amik magukba foglalják a nyílászáró-cserét, a határoló szerkezetek (fal és tető/ födém) hőszigetelését és az épületgépészeti berendezések cseréjét költséghatékony szintig. A költséghatékonyság elvárása bevezeti a helyettesítő új építés fogalmát, azon épületekre, ahol már a bontás és új építés válik a leghatékonyabb megoldássá. Minden milliárd, amit egy ilyen programban a beruházók – csak részben állami támogatásból - elköltenek, 80-90 új munkahelyet teremt tartósan! Véleményünk szerint elfogadhatatlan, hogy ilyen állami programra – a jelenlegi kormányzati tervek szerint – 2015-ig kell várnunk.
   

• 5. Kormányzati felelőst az építésügynek! Az építésügy jelenleg három minisztérium (Belügyminisztérium, Nemzeti Gazdasági Minisztérium és Nemzeti Fejlesztési Minisztérium) különböző szervei hatáskörébe tartozik. A jelenlegi krízisben nagyon fontos lenne egyetlen államtitkári kézbe adni az építésügyhöz tartozó feladatokat.

A fent vázolt megoldási lehetőségek együttes és gyors elindítására van ahhoz szükség, hogy ne szűnjenek meg további munkahelyek tízezrei az építő- és építőanyag-iparban, hogy ne zárjanak be az utolsó megmaradt építőanyag-gyárak, mert ha ez megtörténik, egy későbbi építőipari újraindulás már csak importanyagokat fog találni az építkezéseken.