A kormányzat nem kerülheti el, hogy az új lakások építésének foglalkoztatási hatásaival is foglalkozzon, miután 10 ezer lakás felépítése 40 ezer munkahelyet jelent – mondta Vidor Győző, a Magyar Építőanyag-ipari Szövetség új elnöke azon a sajtótájékoztatón, ahol több építőipari szervezet aggódott a hazai lakáshelyzet, és az építőipar jövője miatt. A Társaság a Lakásépítésért Egyesület által a Magyar Építész Kamara épületébe összehívott rendezvényén elhangzott: ha nem történik változás, évszázados lemaradásba kerülhetünk.
A KSH legutóbb közzétett építőipari gyorsjelentésének márciusi, növekedést mutató adatai sajnos nem adnak okot nagy reményekre, ugyanis az építőipar itt csak az első két hónap lemaradását hozta be – fogalmazta meg véleményét Vidor Győző, a Magyar Építőanyagipari Szövetség elnöke. A mélyépítési szakma ugyan bizakodva nézhet a jövőbe, a magasépítés jövője továbbra is kétséges. Az elnök szerint az sem elhanyagolható szempont, hogy a foglalkoztatást a magas munkaerőigénye miatt ez utóbbi sokkal jobban befolyásolja. A statisztikák ugyan emelkedő trendet mutatnak, az ágazat összességében még mindig negatívan teljesít. A bizalmat hozó ágazatnak a mélyépítés bizonyult, miközben a legtöbb munkavállalót foglalkoztató magasépítők továbbra is csökkenésre számíthatnak.
Vidor Győző utalt rá, hogy az építőanyag termelés az ötödére esett vissza, s az energetikai felújítások is nyomasztóan lassú ütemben zajlanak. A KSH adatait elemezve kiemelte, a számok világosan mutatják, hogy az építőipar teljesítménye csökken. Hiába adta hírül nemrégiben számos országos médium, hogy az iparág 'felállt', 'kilábalt' a gödörből. A felújításokról szólva megjegyezte, az épületállomány borzalmas energetikai állapotán az évi 10, de az akár évi 40 ezer lakás megépítése is csak nagyon lassan segít, még egy ilyen felfokozott ütem is csak 100 év alatt válthatná le a korszerűtlen épületeket.
Vidor Győző szerint kiemelten kell foglalkozni a lánctartozás problémájával. A nemfizetés megszüntetésére születtek ugyan bizonytalan törvényi megoldások, de felvetődik a kérdés − fogalmazott −, hogy miért nem fizeti ki az állam a tartozásait. Az elmúlt három évben az állam tartozása a különböző beszállítók, alvállalkozók felé − megháromszorozódva − elérte a 94 milliárdos nagyságrendet.
A Magyar Építőanyagipari Szövetség frissen megválasztott elnöke a problémát leginkább abban látja, hogy a magyar építőipar a rendszerváltás óta gazdátlan, a különböző szakterületek, a működést szabályozó felügyeletek, szakhatóságok, a minisztériumok, államtitkárságok, főosztályok között szétszórva működik. Az építőipar talpra állítása és működési körülményeinek rendezése nem lehetséges az ágazat súlyának megfelelő kormányzati szakági képviselet felállítása és az ágazatot képviselő szakmai szervezetekkel folytatott folyamatos, érdemi párbeszéd nélkül. Amíg ez nem történik meg, hónapról hónapra egyre rosszabb termelési és foglalkoztatási adatokkal szembesülhetünk.
Kató Aladár, a Magyar Építőanyagipari Szövetség alelnöke szerint a szakma az utolsó utáni pillanatban van. A válság hatására az építőanyag-gyártók a gyáregységeik több mint felé bezárták, csak az égetettkerámia-iparból 1500-2000 embert bocsátottak el, pedig az építőipar nagymértékben segíthetné a magyar gazdaságot. Míg 2008-ban 36.075, 2012-ben már csak 10.560 lakást építettek. A 2013. év első negyedéves statisztikáiból világosan körvonalazódik, hogy ebben az évben a tavalyinak kevesebb mint fele épül majd fel. Míg a nyolcvanas években 164 magyar építőipari cég működött, ma már csak 20 – tette hozzá.
A lakás-, és az épület-építés visszaesése nyomán az építőanyag-gyártás összeomlott, az égetett kerámia, a tégla- és cserép gyártása 2008-hoz képest mintegy 60 százalékkal zuhant. Kató Aladár szerint más építőanyag-gyártók sincsenek jobb helyzetben. A viszonylag magas szállítási költségek miatt a téglagyártás esetében az export-tevékenység csak néhány határ-menti vállalkozás számára jelenthet (rész)megoldást, így a lakásépítési piac drámai csökkenése miatt a hazai téglagyártás a szakadék szélére került. Az ágazat nem áll messze attól, hogy több építőanyag gyártása teljesen megszűnjön Magyarországon, és ezekből importra szoruljon az ország. Példaként a lakásépítési tetőfedő anyagok piacát említette, ahol évi 14 millió négyzetméterről a felére csökkent a termelés, a téglaipar kibocsátása a 2008-as 1,1 milliárd téglaegységről 500 millióra esett vissza, és mindössze 3-4 gyártó működik még.
Ha most nem sikerül társadalmi igényt teremteni az építésre, olyan hiány keletkezik, hogy azt a társadalom nem lesz képes behozni – húzta alá. Ha folytatódik a magyar építőipar mélyrepülése rövid időn belül leáll a magyar anyagtermelés és horvát, szerb, esetleg román importra szorulunk. A leépített kapacitások újraépítésére pedig egyre kevesebb a lehetőség, ez a folyamat a több évszázados hazai hagyományokkal rendelkező téglagyártás teljes elsorvadásához vezethet.
Kató Aladár szerint be kellene látni: Magyarországon szükség van lakásépítésre, hiszen jelentős a kereslet a bérlakásokra, emellett reális megoldás kell találni a finanszírozási nehézségekre is. A lakások iránti kereslet nem áll összhangban a lakáskínálattal, melynek okai egyrészt a földrajzi elhelyezkedésben és a nem megfelelő minőségben keresendők. A lakásállomány jelentős része gazdaságosan nem újítható fel, a jelenlegi állapot pedig hosszabb távon fenntarthatatlan. A lakásépítés pozitív nemzetgazdasági hatásai kiaknázatlanok, pedig az iparág fellendülése költségvetési plusz bevételeket, új munkahelyeket teremtene, ösztönözné a kedvező demográfiai változásokat, valamint új megbízásokat hozna a hazai kis- és középvállalatoknak. Mindehhez azonban a jelenleginél erőteljesebb és következetesebb kormányzati szerepvállalás szükséges.
Kató Aladár a Magyar Téglás Szövetség sajtóközleményében hangsúlyozza: a piaci folyamatokat illetően nagyon fontos lenne a tervezhetőség és az előreláthatóság. Szükség lenne továbbá kormányzati stratégiára, konkrét koncepcióra, a kormányzat által kitűzött lakásépítési célszámokra, lakásépítési támogatásokra, és egyéb ösztönző lehetőségekre. Példaként említette a lakásépítések ÁFA-tartalmának visszatérítését vagy az ún. szocpol-támogatás növelését. Az építőipar elvárása, hogy legyen gazdája a lakásügynek. Kívánatos lenne egy a lakásfelújításokkal, lakásépítésekkel foglalkozó központi hivatal felállítása, és egy kormánybiztos kinevezése.
Kató Aladár a jövő tekintetében elengedhetetlennek tartja, hogy a lakásszektorba - megfelelő mértékben – vonják be a 2014-2020 közötti időszak EU-forrásait is. A következő EU költségvetési ciklusra hazai Bérlakás-építési és Épület-energetikai Programot kellene előkészíteni, így a lakásfelújításokba és lakásépítésekbe is új források hozhatók.