Vidor Győző 48 éves, 14 évvel ezelőtt a Whirlpool Magyarország kereskedelmi igazgatói posztjáról igazolt át egy teljesen új területre, az építőiparba.  2006. óta a Xella Dél-kelet Európai vezetője. Nem csak kifelé szeretné megújítani a MÉASZ-t, a szervezet életében is számos változást tervez.

Ha a magyar építőipart kellene jellemezni, hol tartunk ma? Lehetünk büszkék az országok versenyében?

Magyarországon – a többi közép-kelet-európai országgal ellentétben – viszonylag korán kialakult a jól működő építési  piac. A kedvező kamatozású támogatott hiteleknek köszönhetően már a 2000-es évek elején elindult a fellendülés. Érdekes összehasonlítani, hogy Románia csak 2007-re erősödött meg jelentősen, míg Bulgáriában a 2000-es évek közepétől angol és ír üzletemberek komoly ingatlan befektetési hulláma vette kezdetét. A tengerparton és a síparadicsomokban tömegével vásároltak ingatlanokat, a válság után most az orosz befektetők jelentek meg.

Magyarországon a jelenlegi építési teljesítmény háromszorosára lenne szükség ahhoz, hogy az építőipar normálisan működhessen, és felzárkózzunk a környező országokhoz.  Csehországban, Szlovákiában, Ausztriában és Lengyelországban az ezer főre vetített lakásépítések száma eléri az európai átlagot (2-3,5/1000fő). Ezek alapján Magyarországon legalább 30 ezer lakásnak kellene épülnie évente.  A másik sokat ismertetett szám a száz éves amortizációs időszak. Ha a 4,3 millió magyar lakásból kiindulva számolunk, akkor évente 43 ezer új épületnek kellene felépülnie. Ez a rendszerváltás óta azonban csak egyszer következett be.

Van esélyünk arra, hogy a helyzet változzon? Hiszen a gazdaságpolitika adott, azon változtatni csak politikai döntéssel lehet. Egyáltalán mi az, amit célszerű lenne újra gondolni?

Azokban az országban, ahol az építőipar jól működik, az állam komoly szerepet vállal a támogatások rendszerével. Hiába gazdagabb egy átlag osztrák és keres jobban, mint mi, mégis megkapja a 8-10 ezer eurót a kormányzattól. Ugyanennyit vehet igénybe az energetikai felújításhoz is, de a passzív házhoz, vagy a kiemelten környezetvédő megoldások alkalmazásához további többlet támogatásokat is kaphat. Ezzel szemben Magyarországon a legmagasabb az áfa kulcs, és az építésekhez semmilyen formában nem járul hozzá az állam. A magyar építőipar jelenleg csak a fekete gazdaságot erősíti  - különösen a magán beruházások, a családi házak esetében.  Ez ellen az ún. a szocpol, vagy az általános építési támogatások rendszerével tehetnénk a legtöbbet. Például azzal, ha valaki bemutatja a kivitelezésről készült számláit, és visszakapja az áfáját, vagy legalább a felét. Ha hirtelen elkezdene fehéredni az építőipar, akkor a munkabérek növekedéséből a személyi jövedelemadók is nőnének, a forgalom növekedésből pedig a különböző forgalmi típusú adóbevételek emelkedhetnének. A jelenlegi államháztartási bevétel többszörösét is kitermelhetnék. Azt vennénk észre, hogy az állami bevételek nőnek, fejlődik a gazdaság és az emberek elkezdenének építkezni.

Ez nagyon jól hangzik, azt gondolhatnánk, hogy a döntéshozók örülnek, ha a szakma ilyen határozott javaslatokkal áll elő.

Mi azt feltételezzük a kormányokról, hogy az ország, a lakosság érdekében tevékenykednek. A jövőben azt próbáljuk meg közvetíteni, hogy az építőiparban is emberek dolgoznak. Elképzelhető, hogy a cégek nagy többsége nem magyar tulajdonosi háttérrel rendelkezik, mégis hazánkban létesít üzemet, ide hozza a beruházásait, magyar embereknek ad munkát. Ezer szállal kötődik országunkhoz, a környezetéhez. Azt is szeretnénk felvállalni, hogy a nép hangján is megszólaljunk. Összegyűjtsük a véleményeket, és ezeket közvetítsük a kormányzat felé.

Mivel lehet meggyőzni Magyarország társadalmát, hogy a MÉASZ által javasolt modell megoldást jelenthet?

Ma már nem az embereket kell meggyőzni arról, hogy új házba költözzenek, hanem - épp a kormányzati támogatások hiánya miatt - a döntéshozók figyelmét kell felhívni arra, hogy számítások szerint a támogatások és könnyítések sokszorosan megtérülnek, adóbevételeket generálnak, és élénkítik a gazdaságot. Lobbizni próbálunk, összehangolt kommunikációt kezdeményezünk, hiszen annak ellenére, hogy az üzleti életben ellenfelek vagyunk, az össziparági érdekvédelem terén fegyvertársakként veszünk részt. Ez persze nem kartell, nem asszisztálunk semmilyen tisztességtelen piaci magatartáshoz, de a közös érdekeinket hangsúlyosan szeretnénk közvetíteni. Célunk továbbá, hogy az építőipar - mint szakma - fogjon össze és együttesen hallassa a hangját.

Mi, mint a gyártók szövetsége jó kapcsolatokat szeretnék ápolni a kivitelezői oldalt képviselő Építési Vállalkozók Országos Szakszövetségével (ÉVOSZ), valamint a Magyarországi Építőanyag-kereskedők Egyesületével, akik az értékesítői oldalt fogják össze. Terveink szerint együtt hárman már valóban képviselhetjük a teljes építőipart. Annak ellenére tesszük mindezt, hogy - bármiféle politikai elkötelezettség nélkül - tudjuk és látjuk, az elmúlt években a civil kezdeményezések leperegtek a kormányzati oldalról.

Új programokról, megvalósítandó feladatokról hallottunk, lehetséges az együttműködés a gazdaság olyan szereplői között, akik a hétköznapokban egymás ellenfelei? Hiszen a gazdasági életben is sokszor meg kell harcolni egy-egy megbízásért.

Terveink szerint nem csak kifelé újulunk meg, szervezetünkben is változást tervezünk. Szeretnénk bevezetni a többlépcsős tagságot, hogy ki-ki eldönthesse, lehetőségeihez képest az érdekvédelem mely területén tud hatékonyan közreműködni. Aki személyével, szaktekintélyével, szakmai múltjával és tudásával kíván részt venni a munkában, alacsonyabb tagdíj mellett kevesebb jogokkal rendelkezik majd a szervezet döntéseiben. Aki viszont úgy érzi, hogy jelentősebb anyagi áldozatra is vállalkozik, többlet jogokat kaphat. A tagszövetségek, melyek a MÉASZ gerincét alkotják, továbbra is a legmagasabb szintű – teljes jogú - tagsággal rendelkeznek majd. Célunk, hogy a pénzzel nem, de nélkülözhetetlen tudásbázissal rendelkező szakmabelieknek is lehetőséget adjunk, hiszen szaktudásuk nélkülözhetetlen érték. Azt egyértelműen látjuk, hogy a mostani rendszer nem maradhat fenn, hiszen ha nem lesz építőipar, akkor szövetség sem lesz.